Marosi Nagy Lajos
Minden egyes fotó egy pillanatot örökít, legyen az egy esemény a Prúsz életéből, egy apró öröm vagy egy kedves emlék. Szövetségünk tagjainak házi archívumában sok-sok kép rejtőzik. Bíztatásunkra érkezett ilyen, és várunk is továbbiakat. Marosi Nagy Lajos a 2011. év egyik számára is emlékezetes eseményét örökítette meg. Ő így látta az akkor történteket?
„Akkoriban nagyon aktív voltam a Prúsz munkájában, mint az Ellenőrző Bizottság elnöke. Még nem alakult ki az a szokás (lehetőség), hogy a Protestáns Gálaesten, az Urániában adjuk át a díjakat, így Novotny elnökünknek „fájt a feje”, hol is adható át méltóképpen. 2011 reformáció hete volt. Szerveztük Újpesten a református, evangélikus, baptista közös megemlékezést. Gondoltam egyet és javasoltam, mi lenne, ha ünnepélyes keretek között, az ökumenikus istentisztelet keretében, nálunk Újpesten adnánk át a díjakat? Zoltán azonnal mellé állt az ötletnek, ha vállalom ennek megszervezését, magam pedig szívesen vállaltam ezt. A díjazottak személyét Csoma Áron elnökségi tag ajánlotta. Eddig olyan személyek kapták a díjat, akik mintegy életművük elismerését láthatták ebben. Akkor először viszont fiatal protestáns újságírókra, Bagdán Zsuzsannára és Kiss Sándorra, a Reformátusok Lapja munkatársaira esett a választás. Áron mondta a laudációt is. Az igehirdetésre már, mint megbízott szervező kértem fel Kádár Zsoltot, aki vállalta is a prédikációt. Arra pedig, hogy én tartsak rövid előadást a reformáció jegyben a helyi protestáns lelkészek gondoltak.”
Amire emlékszem nagyon, hogy Kádár Zsolt az alkalom előtti napokban elérhetetlen volt telefonon. A kezdés előtt tíz perccel még nem érkezett meg Zsolt. Vajon mi lesz? Tanakodtunk. A kórus már fent ült az emelvényen, a templom majdnem tele volt, a karzaton is sokan foglaltak helyet. Az első sorban ültek a helyi lelkészek és a Prúsz képviselői, Novotny Zoltánnal az élen. És ekkor vettük észre, hogy nyugodt léptekkel sétálva megjelent Zsolt is az imaház udvarán. Nagy csomagját, amelyben a palástját hozta már csak a lelkészi irodában tehette le, mert megszólalt az orgona. „Úrnak szolgái mindnyájan”, a 134. zsoltár bevezetőjét játszotta Tóka Ágoston fiatal orgonaművész. Ünnepi érzés lett úrrá mindnyájunkon. Így kezdődött az az ökumenikus istentisztelet, amelynek szerves része volt a Prúsz díjátadása is.
