Szeverényi János
a Magyarországi Evangélikus Egyház missziói lelkésze
„Világrend helyett világrendetlenséget látunk.” (Schmidt Mária)
Mostanában szinte követhetetlenül változik minden. Nem évek, hónapok, hanem napok alatt élünk át változásokat. Ennek vannak világi okai, mint az internet elterjedése, a mesterséges intelligencia egyre szélesebb körű használata, politikai, gazdasági harcok, a szörnyűséges háborúk megszaporodása, az időjárás megváltozása, katasztrófák intenzitása…
Most mégis arra hívom fel a figyelmet, hogy különleges, nagy lelki-szellemi harcnak vagyunk tanúi és alanyai. Nem vagyok híve a jószándékú jósolgatásoknak, de a „napok gonoszak”. Némelyek nagy ébredésekről álmodnak, mások tömeges hitehagyásról. Jézus közeli visszajöveteléről is sokan beszélnek, írnak. A jelek egyértelműen erősödnek, de az időpont, a döntés az Atyánál van. A mi dolgunk a virrasztás, a munka. Végezni a ránk bízott feladatot,
betölteni a küldetést: evangelizálni, lelkeket erősíteni, gondozni, a szeretetet sokféle módon
megélni. Ismerjük Luther mondását: „Ha tudnám, hogy holnap lesz a világvége, ma ültetnék egy almafát.”
Kicsiny hazánkat is elérték a nagy mozgások, változások, botrányok. A keresztyénség is szembesül ezekkel, sőt az egyház a falain belül éli meg a nehézségeket, méltatlan ügyeket. Ez egy összetett, nagy téma, amit nem lehet az elmúlt ezer év nélkül értelmezni. Az egyháznak állandó megújulásra, a bibliai igazságokhoz való térésre van szüksége.
Évtizedek óta látogatom a Kárpát-medence különböző felekezetű gyülekezeteit, van némi tapasztalatom a helyzetről. Sok negatív, károgó, teljes válságot hirdető véleménnyel szemben jelentem; él az egyház, mert létrehozója, tulajdonosa az Úr Jézus Krisztus. Az Ő egyházán a pokol erői sem vesznek diadalt. Ezért él évszázados külső és belső bajok, üldöztetések, árulások, szektásodások, kiüresedések ellenére is. Helyi gyülekezetek megszűnhetnek (nem feltétlenül
hitehagyás, hanem a lakosság elfogyása miatt), de még Európában és hazánkban is folyamatosan térnek meg emberek és alakulnak új gyülekezetek is.
Mindezzel együtt van jó néhány belső betegség, elhajlás, amivel szembe kell nézni. Némelyek a régi, kötelező egyháztagságot, gyülekezeti életet, népmozgalmi adatokat sírják vissza. Tudatosítani kell, hogy a konstantini modell 100–150 éve megszűnt. A hagyomány kis részben még működik, élni is kell vele, de a tömegek számára épült, sok esetben hideg, kényelmetlen, közösségi életre alkalmatlan templomaink önmagukban is lehangolóak. Ezer ülőhelyes
templomban ül száz hívő…
A közösségi életet is át kell alakítani a jézusi példa alapján. Találkozni, beszélgetni lehet, kell a legkülönbözőbb helyszíneken, nem csak a lelkészt hallgatni egy héten egyszer. Számtalan jó programot kell szervezni különböző korosztály számára. Evangélikusoknál például megszaporodtak a férfikörök. Sok gyülekezetben látom ezeket a szándékokat, máshol pedig alig van ideje a lelkésznek a látogatásokra, lelkigondozásra, a munkatársak szolgálatba állítására…
Megrázták az egyházakat a botrányok: pedofil ügyek, homoszexualitás, kegyelmi történet… Ezeket kihasználják az egyházellenes erők, de mi ne ezen sopánkodjunk, hanem térjünk meg, bátran változtassunk az ügyek kezelésén. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egyes papok, lelkészek, egyházi emberek kiteregetik, sok esetben egyoldalúan, sértett lélekkel a belső szennyest egyházellenes médiákban. Ezzel ugyanannyit ártanak az ügynek, mint a bűnöket
elkövetők.
Nagy kérdés a politika, az állam kapcsolata az egyházakkal. Ennek hosszú a története. A kommunisták szinte mindent elvettek az egyháztól, intézményeket, egyesületeket, földeket stb. Üldözték a vezetőket, beszervezték, akit csak tudtak. Csoda a túlélés. A rendszerváltás után visszakapták az egyházak javaikat, korábbi tulajdonaik egy részét, de csak akkor, ha azokat tartalommal töltik meg. Az ajvékolók, a megtévesztett emberek nem tudnak arról, hogy sok ezer
ember felé van szolgálatunk: lelkigondozás, családsegítés, sokféle profilú szeretetotthonok, kórházak, iskolák, szenvedélybetegek segítése.
Hazánkban hivatalosan nincs államegyház, de ennek a kísértése létezik egy szűkebb körben. Annak csak örülhetünk, ha az állam támogatja az egyház által felvállalt társadalmi feladatokat, rendbe hozza az értékes templomokat, de kell, hogy legyen egy egyértelmű határ a két tömb között. Akik ma – részben jogosan – féltik az egyházat az állami, politikai befolyástól, emlékezzenek a kádári időkre, amit itt most nem részletezek.
Ha valaki „istenbizonyítékot” keresne, gondoljon a kétezer éves egyházra. Megbolondult, démonikussá váló korunkban számomra egyetlen biztos pont Jézus személye, tanítása, példája, megváltói műve.
Forrás: Evangéliumi Aliansz hírlevele, 2024 Karácsony
„…nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről”
Szeverényi János tanúságtétele itt olvasható – evangelikus.hu
Az Aliansz – Magyar Evangéliumi Szövetség, mint a keresztény egységtörekvés legkorábban megalapított magyarországi szervezete 1936-ban csatlakozott a világ több mint száz országában jelen lévő hálózathoz. A 2025-ös Aliansz imahét országos megnyitó alkalmát Miskolcon tartották 2025. január 5-én. A szövetség múlt év végén megjelent Hírlevelében a PRÚSZ több tagja is publikált.