Béres László Attila mindenkinek személyes felfedezésre ajánlja Párizsi Kádár József (1936–2019) nemzetközi hírű, a magyar művészvilágban is számon tartott festő- grafikus- és szobrászművész, művészeti írót: „Nem azért hagyta el Magyarországot, mert nem szerette a hazáját, hanem azért, mert „a politikai rendszer nem volt hajlandó tolerálni másképp gondolkodását”… Az életmű képeinek sorában kitüntetett hely illeti a XX. század jelképei című kép, ahol az izmusok legyőzik Krisztust. Kádár váteszként látta a kereszténység elleni támadásokat, ami mára sajnos valósággá vált…”
Közel fél évszázada ismerem a Joseph Kádár/ Le K’dar – magyar művész Párizsból című életmű kötet szerkesztőjét. Zsoldos Vanda által nem csupán a nemzetközi hírű, a magyar művészvilágban is számon tartott Párizsi Kádár József (1936–2019) festő- grafikus- és szobrászművész, művészeti író gazdag és változatos életművét, alkotói pályáját ismerhetjük meg, hanem a lelke mélyét is. A Magyar Arany Érdemkereszt polgári fokozatával is kitüntetett művészről (a kitüntetést Balog Zoltán egykori minisztertől, dunamelléki püspöktől vette át) mégsem mint művészetbarát emlékezem meg. Bár Joseph Kádár abból indul ki, hogy nem az ember a fontos, hanem a mű, számomra mégis a műveiben megjelenő emberi érzések, a keresztyén hitvallás, a református gyökerekhez való ragaszkodás vált érdekessé.
Joseph Kádár anyja Kálmánczhelyi Erzsébet. Ősei a XV. századtól ismertek. Kálmánchey Domokos a család egyik legnagyobb méltóságra emelkedett tagja. Mátyás király kieszközölte, hogy IV. Sixtus pápa a nagy humanista főpapot az apostoli protonotarius (pápai trónálló) rangjára emelje. Másik híres őse a XVI. században élt. Kálmánchey Sánta Márton a magyarországi reformáció kiemelkedő alakja volt, Debrecen első református püspöke (szuperintendánsa), a Tiszántúli Református Egyházkerület megalapítója. Szobra a debreceni Széchenyi kerti református templom előtt áll.
A Kálmánchey leszármazottak alapítványt hoztak létre, van honlapjuk, könyvet is kiadtak. Százan-százötvenen összegyűlnek évente a Széchenyi kerti református templomban istentiszteleteken, bálokon, bográcsozáson. Joseph Kádár, amikor itthon járt, feleségével együtt rendszeresen részt vett a családi összejöveteleken. Élete utolsó évtizedében Hajdúszoboszlón élt. Halála után felesége, a festőművész szürrealista korszakából két Krisztust ábrázoló képet adományozott a hajdúszoboszlói református gyülekezetnek, ezek közül az egyik az iskolában látható.
Egyébként Kádár sok képén szerepel Jézus Krisztus. Joseph Kádár hívő ember volt, feleségével együtt rendszeresen jártak a hajdúszoboszlói református templomba, a debreceni Nagytemplomba, vagy Budapesten a Fasori templomba. Ünnepi alkalmakkor mindig Bocskai ruhát hordott, felesége által készíttetett életnagyságú viaszszobra is így örökítette meg. Magyarságát mindig és mindenhol kifejezte.
Nem azért hagyta el Magyarországot, mert nem szerette a hazáját, hanem azért, mert „a politikai rendszer nem volt hajlandó tolerálni másképp gondolkodását”. Távozásának megvolt a családi háttere. Államosították a nemesi származású nagyapa vagyonát, földönfutóvá tették a családot. A román határon Ámosdon élt nagyapja és édesanyja. Ebben a pici zsákfaluban eredeti formájában áll a XIX. századi Kölcsey-emlékház. Ámosd őrzi a Bocskai István 1604-ben vívott győztes csatájának emlékét és most már a Joseph Kádár Múzeum révén a festőművész emlékét is. Hajdúszoboszlón ugyancsak van Kádár emlékszoba és emléktábla is.
Az életmű képeinek sorában kitüntetett hely illeti a XX. század jelképei című kép, ahol az izmusok legyőzik Krisztust. Kádár váteszként látta a kereszténység elleni támadásokat, ami mára sajnos valósággá vált. A művész a sok szempontból nem mindennapi ábrázoláshoz is fűzhette volna gondolatait: „Az ember belső világában a lelki életen túl a szellemi élet elemei, a tudomány, a technika, az új filozófia, az új esztétika, stb. egyre sokasodnak és belső feszültséget okoznak, azaz egyre több egyéni és társadalmi problémát hoznak felszínre.” „Immár az ezredforduló után reménykedni lehet abban, hogy a dualista művek hatására a közönség visszatér a kiállítótermekbe. Újra megtalálja önmagát, a szellemi és lelki életével dualista embert, változó környezetét, és azokat az elvontabb dolgokat és összefüggéseket, melyeket csak a művészek érzékenysége vesz észre, tesz láthatóvá és befogadhatóvá.”
A szenvedő Krisztus kiontott vérének színe, a meggyötört test, az arctalanság látványa mutat rá a kép nagyobb összefüggéseire. Kisugárzása hat ma is, és hatni fog a jövőben is. A szemlélő számára a csaknem felfoghatatlan aspektusból értelmezett műalkotás hatása ellensúlyozza a földi világ félelmeit. A Krisztus életére figyelő művész közvetíti az örök élet ígéretét, ami ma is vigaszt és reménységet jelent számunkra.
A Párizsi Kádár József munkásságáról szóló színvonalas kiadványt a hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum, a Nemzetközi Modern Múzeum, a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Művészeti Akadémia és a Hajdúszoboszlói Művészetoktatásért Alapítvány támogatta. Felelős szerkesztő: Dr. Cs. Tóth János. A borítón „Le Dualisme” látható (önarckép-térgeometria, 2008, Párizs).
A budapesti Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Központban (1105. Budapest, Szent László tér 7-14.) április 9-én délután 5 órakor Ürmös Péter, a Művészetbarátok Egyesülete Művészeti Tanácsának elnöke nyitja meg az egyesület tagjainak válogatott munkáiból rendezett kollektív kiállítást, ahol két Párizsi Kádár József alkotás is látható. A tárlaton szereplő képeket május 10-31-e között a lábatlani Gerenday Művelődési Házban is bemutatják (2541 Lábatlan, Rákóczi F. út 170.)
Szívesen fogadjuk olvasóink javaslatait és ajánlatait alkotók, szerzők és műveik bemutatására
E-mail: prusz@lutheran.hu