Szigeti Jenő sokoldalú munkásságát a PRÚSZ elnöksége Rát Mátyás díjjal értékelte, amelynek ünnepélyes, posztumusz átadására október 17-én a Reformációi Gálaest keretében került sor. Az alábbiakban dr. Bóna Zoltán PRÚSZ titkár laudációjának szerkesztett változatát olvashatjuk.
Szigeti Jenő adventista családba született, egyházának lett lelkésze, hosszú időn keresztül elnöke, az Adventista Teológiai Főiskola rektora, mindazonáltal ökumenicitását, mely szerint mind az evangélikus, mind a református teológiai fakultásokon tanult és tanított, Debrecenben doktorált, a református Doktorok Kollégiuma Egyháztörténeti és Vallási néprajz szekciójának alapító tagja volt. Kollégája Tocsik Imre visszaemlékezésében így jellemzi: „Megtanulta lelkészi szolgálatában felekezeti elfogultság nélkül keresni és megtalálni a testvért, Isten gyermekét”. Sőt, ez szinte minden határra vonatkozott, ezért tudott ő világi körökben is fontos pozíciókat betölteni, például a Miskolci Egyetemen, ahol bibliaismeretet tanított vagy ennek jegyében szerzett címzetes egyetemi tanári titulust azon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, amely korábban felvételét éppen az adventista vallásos családi háttér miatt utasította el.
Lelkipásztori munkájáról a kortárs kolléga így ír: „Lelkészi munkásságának egyik nagy titka, hogy megtanulta megszólaltatni az Igét, sokszor Istenre való hivatkozás nélkül…”. Ennek a „művészi érzékenységnek” a másik oldala az, hogy fölismerte a transzcendens/spirituális elemet irodalomban, művészetben, történelemben ott is, ahol ez nem primer módon jelent meg. Ebből származott az a szívemhez legközelebb álló publikációs tevékenysége, amely szerint a Theologiai Szemlében évtizedeken keresztül több száz írása jelent meg, Tallózgatás teológus szemmel címmel. Ebből született a máig nagyon fontos ún. Kitekintés rovat. Mondanom sem kell, hogy publicisztikája széles körű volt, kezdve az Adventista Szemlével, folytatva a Theologiai Szemlével. Kiemelkedőek irodalmi elemzései és mélyen szántóak saját versei. Az ún. Múzeumi Séták cím alatt jelentős művészek (Rembrandt, Brueghel) alkotásait elemezte „teológus szemmel”.
Nem utolsó sorban említem az ún. Hatos Csatornában végzett szerkesztői, műsorvezetői tevékenységét, amelyben sok-sok kor- és szolgatársa lett a meghívott vendége. A további felsorolás helyett álljon itt egy másik idézet ugyanabból a forrásból: „ Publikációs tevékenysége oly gazdag, hogy szinte feldolgozhatatlan nagyságú és terjedelmű…”.
Befejezésképpen álljon itt dr. Szigeti Jenő vallomása a magyarságról, nyilván a maga magyarságáról: „ Magyarnak lenni nem rang, hanem küldetés, szolgálat. Nem érdemet, hanem valahová tartozást jelent. A haza nem földrajzi terület, hanem az a lelki, a nyelvi, a kulturális közeg, ahova Isten elhívott. …A haza azért van, hogy otthon legyünk benne.”
Dr. Szigeti Jenő nagyon otthon volt a maga hazájában, küldetésében, elhívatásában, mindabban, ami a magyar kultúra, spiritualitás. Mindenben, amiben megfogható érték volt jelen. Mindezt a Protestáns Újságírók Szövetsége Rát Mátyás díjjal ismeri el.